Trianon mindegyikünké.
Nem csak a hangosan zúgolódó, menetelő, kődobáló, Fradit az NB1-be követelő, kertészkedő, lázító csürhévé, nem a jobb oldalé, nem Kun Béláéké, nem a baloldalé. Trianon kérem nem kisajátítható. Nemzeti örökség. Ezért lehet róla beszélni. Hogy kell-e, azt nem tudom biztosan. Mindenesetre mondom.
Wilson elnök a nemzet önrendelkezéséről szóló törvénye igen szép dolog. Sajnos azonban csak egy elmélet. A történelem győzteseit többnyire nem érdekli, hogy a háború után mi történik, ha az érdekeiket kiszolgálták már. Sztálin önkényesen száz kilométerekkel arrébb tolja Lengyelországot, mert ez így neki jobb, mert csak. Napóleon gondolkodás nélkül lerohanja a Habsburgokat minden korábbi szerződést felrúgva, az amerikai kormány pedig csupán a fair-play jegyében Nevadába gettóztatja be az indiánokat – akik rövid távon tömegesen pusztulnak el a kurva nagy semmi közepén: de legalább együtt – a telepesek és saját érdekeit kiszolgálva. Velünk is ezt tették. Se Kossuth, se Széchényi, se Deák, se semelyik „magyar nagy” nem foglalkozott a nemzetiségekkel időben és kellő mértékben, hát akkor í.j., basszátok meg nyomi mogyik, kap mindegyik saját országot. Mit gondoltunk, Jellasich meg Avram Iancu poénból támadtak ránk már ’48-ban? Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Csehszlovákia és Románia. Eddig szép és jó is srácok, megcsináltuk a 20. század legtutibb földosztását. Pezsgő, kaviár, Dj Trianon. De most kicsit nézzük meg visszatekintve – retrospekcióval, doktorúr, retrospekcióval – mennyire is jött ez be.
Oké, Kis Antant, ne ugráljanak a kis Dózsák. Eddig megfelel a célnak. Ciki ugyan, hogy Románia a második világbalhéban egyszer Antant másszor Tengelyhatalom, de belefér. Románia, mit várunk? (Szubjektív nacionalista irónia lezár.) De nem is ez az érdekes. A háborúk és a komcsizmus után, egyszer csak megint kitalálják nekünk a demokráciát. És mi történik? A nemzetiségecskék olyan szuperül érzik magukat a fasza kis államalakulataikba, hogy egymásnak esnek, szétlövik egymás fejét, majd külön köztársaságokat hoznak létre. Csehszlovákia? Viccelsz? Szlovákia és Csehország! És itt van ám a hűbazmeg meg a hoppá-hoppá! Románia kivételével az összes Kis-Antant ország, amiket mesterségesen rajzoltak meg nyugati barátaink két üveg pezsgő között Versailles-ban a térképen, rohadtul nem működnek. És ez itt a pont.
Tanulság: ne rajzolj olyan vonalakat egy térképre ami előtted van, amiből később államhatárok lesz. Nem működő, mesterséges, csupán gazdasági érdekeket kiszolgáló országok határai. A politikai körökben is egyre gyakrabban emlegetik, hogy a ’90-es években bekövetkezett demokratikus átalakulások tükrében Trianont újra kell értékelni.
És most nem változtatásokról beszélek. Nem, azt senki nem akarhatja igazán. Vagy ha igazán okosan akartuk volna régebben is, nem Mussolinihez és Hitlerhez futunk. Aki meg igen, mégis csak egyben szép a „nagymagyarország”, az utazzon egyszer el Aradra, és próbáljon meg magyarul megszólítani valakit. 10-ből 0,6 ember fog neki magyarul válaszolni. Ez már véglegesen el van cseszve. De egy gesztust, mai Wilson elnök úr, Mr Clemenceau, csak egy kis beismerést, szerintem megérne.
